FRISSÍTVE: 2026. szeptember

Az Industrial Accelerator Act jogalkotási folyamata korábbi cikkünk (link) óta több lépcsőben haladt előre. Fontos tisztázni: az alábbi fejlemények két külön, egymással párhuzamosan futó folyamatból származnak – egyrészt a Tanácson (27 tagállam, Versenyképességi Tanács formációban, jelenleg ír elnökséggel) belüli, tagállamok közötti egyeztetésből, amely folyamatosan változó kompromisszumos szövegeket eredményez, másrészt az Európai Parlament saját, önálló tárgyalási folyamatából. A két szál csak akkor találkozik, ha mindkét intézmény elfogadta a saját tárgyalási pozícióját – ekkor kezdődik a végleges szöveget kialakító háromoldalú egyeztetés, a trilógus. Az IAA tehát még messze nem végleges jogszabály, de az egyes fejlemények már most jelzik, milyen irányba mozdulhat el a szabályozás.

(az alábbi ábra foglalja össze a folyamat szereplőit és a legfontosabb dátumokat)

Legfontosabb Tanácsi fejlemények időrendben

• 2026. június 23. – A ciprusi elnökség (2026 első félévében a Tanács soros elnöke) első részkompromisszuma törölte a Bizottság eredeti, 20%-os GDP-arányos feldsolgozóipari célkitűzését a szövegből.
• 2026. július eleje – Az azóta hivatalba lépő ír elnökség (2026 második féléve) folytatta a munkát: a harmadik országbeli befektetésekről szóló fejezetben a 100 millió eurós/40%-os globális kapacitás küszöb változatlan maradt, de a Bizottság saját vizsgálati jogköre szűkült a tagállami Investment Authority-k javára.
• 2026. július 30. – Az ír elnökség felvetette a "partner origin" fogalmát, mint új kategóriát. Ez megkülönbözteti a GPA-tagországokból, illetve az EU-val szabadkereskedelmi vagy vámuniós megállapodást kötött országokból származó termékeket, és az egyezmény puszta léte helyett az adott termékre vonatkozó tényleges uniós közbeszerzési kötelezettségvállalást tekinti mérvadónak.
• 2026. szeptember 2. – Az ír elnökség új szövegjavaslata más célkitűzést vezetne be a preambulumbekezdésekbe: a korábban törölt, GDP-arányos (20%-os) cél helyett most az szerepel, hogy az EU törekedjen az uniós feldolgozóipari szektor értékének 30%-os növelésére 2035-ig azaz a kvantitatív célkitűzés kérdése továbbra is napirenden van.
• 2026. szeptember 14. – a szeptember 24-i Versenyképességi Tanács ülésén a korábban tervezett politikai megállapodás helyett a miniszterek egyelőre csak tájékoztatót kapnak a folyamatról – nincs elég előrehaladás a megállapodáshoz.

Az Európai Parlamentben is érdemben elindult a tárgyalás:

2026. szeptember 8-11. – a témában illetékes három parlamenti bizottság (ITRE, IMCO és INTA) közösen nyújtotta be 199 pontból álló jelentéstervezetét. A legfontosabb, számszerűsíthető javaslatok:

• egységes, lépcsőzetesen emelkedő "Made in Europe"/alacsony szén-dioxid-tartalmú küszöböt vezetnének be 2036-ig a stratégiai ágazatokban: a jelenleg termékenként eltérő, fix küszöbök (5–70% között) helyett 2029-től 25%, 2032-től 35%, 2036-tól pedig 50% lenne az EP által javasolt mérték;
• az uniós eredet fogalmának szigorítása: legalább 50%-os európai hozzáadott érték követelmény (szemben a jelenlegi, vámkódex szerinti kritériummal, amit akár egy egyszerű összeszereléssel is teljesíteni lehetne);
• 5 éves relokációs tilalom a támogatott vállalatokra.

Az Európai Tanács (a tagállami vezetők csúcsa) márciusi következtetéseiben arra kérte a Tanácsot és a Parlamentet, hogy 2026 végéig jussanak megállapodásra – a szeptember 14-i tanácsi csúszás fényében azonban ez egyre szorosabb határidőnek tűnik: több elemző (köztük a Bruegel és a Skadden szakértői) inkább 2027-re valószínűsíti a végleges elfogadást.

Mire készüljenek a projektfejlesztők, ipari szereplők és beruházók?

Bár a jogszabály még nem végleges, néhány irány már most kirajzolódik:

• Stratégiai ágazatban (acél, cement, alumínium, elektromos járművek, nettó nulla technológiák) érdemes számolni azzal, hogy a közbeszerzési és állami támogatási feltételek uniós eredetre és alacsony szén-dioxid-tartalomra vonatkozó minimumkövetelményeket fognak tartalmazni – a pontos mérték és időzítés még alakul, a Parlament egyelőre magasabb, egységesebb küszöböt szeretne, mint amit a Bizottság eredetileg javasolt.
• Nem kizárólag uniós beszállítói lánc esetén érdemes követni a "partner-eredet" vita alakulását – ez határozhatja majd meg, mely harmadik országbeli alkatrészek/anyagok számíthatók bele az uniós eredetű tartalomba.
• 100 millió eurót meghaladó, harmadik országbeli tőkéből tervezett projektfinanszírozás esetén, olyan ágazatban, ahol az adott ország globálisan meghatározó gyártói súllyal bír, a befektetés utólagos hitelesítése és engedélyeztetése új, tagállami Investment Authority-kon keresztüli eljárást igényel majd.

A Climate's Alliance folyamatosan követi a jogalkotási folyamatot, és az újabb érdemi fejleményeknél frissíti ezt az összefoglalót.

Források:

• Európai Bizottság – az eredeti IAA-javaslat, COM(2026) 100 final
• Európai Tanács – 2026. március 19-i következtetések: consilium.europa.eu
• Európai Parlament – hivatalos eljárási dosszié, 2026/0068(COD): oeil.europarl.europa.eu
• Agence Europe – több cikk a tanácsi és parlamenti fejleményekről
• EUROFER – az európai acélipari szövetség pozíciós anyagai: eurofer.eu
• Bruegel – szakpolitikai elemzés: bruegel.org
• Skadden – jogi elemzés: skadden.com